3.rész

Miután a srácok befejezték a koncertet és aláírást is osztottak az öltözőben vártam rájuk.
Mindenki visszajött, csak HongKi nem.
-HongKi?
Kérdeztem.
-Beszél valami fickóval.
Felelte JongHoon.
-Miért nem te?
-Azt hiszem sofőrt keres, mindenképpen ő szeretett volna beszélni az ügyben.
Szólt közbe JaeJin.
-Pedig te is jó lennél sofőrnek,de HongKi ellenzi ezt.
Mondta JongHoon.
-De te vagy a leader...
Motyogtam.
-Majd még beszélek HongKival az érdekében.
-Köszönöm!!
Felpatantam a székből és kezdtem is volna megölelni JongHoont, de rájöttem, hogy nem szabad így rögtön arrébb ugrottam pár métert.
-Nyugodtan megölelhetsz.
Adta meg az engedélyt JongHoon, mire én a nyakába ugrottam.
Most én tényleg az ultimate biasomat ölelgettem?
És ő viszonozza is azt?
Egy kis idő után elengedtem.
-Mi az?Nem jó érzés?
-Nem, csak nem szeretnélek megfojtani....
Motyogtam, mire JongHoon felnevetett.
-Amúgy kinek a telefonja van az asztalon? Jött rá egy jó pár üzenet.
-Az HongKié.
Válaszolt SeungHyun.
-Megszívassuk egy kicsit?
Kérdezte pimaszul,gonosz mosollyal a száján JongHoon.
-Mivel?
Értetlenkedtem,mire mind a négy srác nevetni kezdett.
-Csak csinálj egy idióta selfiet és rakd be háttérképnek!
Magyarázta el JongHoon, s JaeJin már dobta is nekem a telefont, amit én szerencsére elkaptam.
-Naa, csináld! Szerencsére nincs lekódolva!
Én meg, csak szót fogattam, mint egy jól nevelt kiskutya és tettem amit mondtak.
Nem kellett volna, később HongKi dühösen csöngetett a házam ajtaján, miközben én pakoltam.
-Szia.
Nyitottam ki az ajtót, de csak egy dühös arc fogadott.
-Mégis... Kinek, de komolyan...kinek képzeled magad? Próbállak nem utálni azért amit a múltban tettél, de így nagyon nehezen fog menni!!
Hogy mit tettem a múltba?Miről beszél.
-Sajnálom...
-Azt hiszed egy sajnálom megold mindent?Jobb lenne ha elmennél, nagyon utálak.
Nagyon rosszul esett, hogy a kedvenc együttesem énekese így beszél velem,legszívesebben sírtam volna, de csak pár könnycsepp gördült végig arcomon.
-Most meg sírni fogsz...? Te egy igazán rossz ember vagy..!!
-Hé HongKi, ne csináld ezt!Kinek jó ez?
Állt meg HongKi mellett JongHoon.
-Csináljátok vissza a háttérképet!-vágta hozzám telefonját, de szerencsére reflexeim most is gyorsan reagáltak.-Addig ne kerüljetek a szemem elé!
Ment vissza dühösen a házukba.
-Nincs baj, csak néha... nem,igazából sose ilyen... röhögni szokott az ilyeneken,nem tudom te mit tettél. De azért nincs baj!
Mondta JongHoon.
-Én azt se tudom, hogy mi volt az eredeti háttérképe...
-Add ide, megcsinálom.
JongHoon kézbe adtam a telefont.
Egy ideig nyomkodta, majd felém fordította.
-Kész is van!
-Köszönöm szépen, nagyon hálás vagyok!
-Nincs mit, de megyek még rá kell vennem HongKit erre a sofőrös dolgokra.
-Oké, jó éjt előre is!
Kezdtem becsukni az ajtót,de JongHoon megszólalt.
-Várj YoungAh!
-Igen?
Nyitottam vissza az ajtót.
-Add meg a telefonszámod, hogy mindenképp el tudjalak írni.
-Oké...
Elmotyogtam neki a telefon számom,majd ő már normális hangnemben az övét, aztán elment.
Meg van JongHoon telefonszáma!Pedig egy napja, míg nem is  ismertük egymást!
Hajnali kettő környékén jött egy üzenetem JongHoontól:
Sikerült!!Beleegyezett!Te vagy az új sofőrünk! :)
Az üzenetnek eszméletlenül örültem, csak úgy dúlt bennem az adrenalin,amitől nem tudtam aludni.

Reggel JongHoon csöngetett az ajtómon, pörögve nyitottam ajtót.

-Gyere el velem az FNC-hez!

Mondta.

-Huh?Miért?

Értetlenkedtem.

-Ühm,bejelenteni, hogy te vagy az új sofőrünk?

-Jó,csak rendbe szedem magam...

-Miért így aranyos vagy?

-Kócos vagyok...

Motyogtam.

-Jó-jó, menj!

Gyorsan besiettem és átöltöztem majd megfésülködtem.

-Mehetünk!

Mondtam.

-Menjünk gyalog!

-Oké.

Gyalog indultunk az FNC-hez, úton folyton rólam kérdezgetett, de alig bírtam bármit mesélni amire büszke vagyok az angol vizsgán és a sofőrségen kívül.

Mikor oda értünk JongHoon beakart tuszakoli a liftben,de én tiltakoztam, viszont ez nem volt elég.

-Nem szeretnék beszállni oda!

-Ahjj,gyere!

-Nem szeretnék!

-Nem érünk rá egész nap!

Rántott be a liftbe, s becsukódott az ajtó.

Nem lehet YoungAh, most nem kaphatsz pánik rohamot! Le kell győzni a klausztrofóbiád!

Már az autót is megszoktad!Gyerünk YoungAh!

Ruhámat szorongattam és teljesen be voltam pánikolva.

-Mi a baj?

Kérdezte aggódóan JongHoon.

-Klausztrofóbia...

Motyogtam.

-Miért nem szóltál?

-Én próbáltam...

-Pánik rohamod van?

-Próbálom visszafogni magam, de nem hinném, hogy sikerül.

-Na, nyugi!

Ölelt magához amitől a bezártságról teljesen elterelődött a figyelmem.  

2.rész

-Most...álmodok?
Kérdeztem magamtól,majd arcomat kezdtem ütögetni, hogy felébredjek.
-Hé! Nem álmodsz, ne üsd magad!
Fogta le MinHwan a karomat amikor újból pofont készültem adni magamnak.
-MinHwan ...
Motyogtam miközben teljesen zavarban voltam.
A kedvenc együttesem dobosa a kezemet fogja és hozzám szólt.
-Ne légy ilyen...Mi is csak emberek vagyunk!
Mondta JongHoon engem nézve, a kedvencem engem néz, egész életemben erről álmodoztam. Éveken keresztül beszéltem a körülöttem lévőknek arról, hogy megszeretném érinteni JongHoon haját, most pedig lehetőségem lenne rá! De nem tehetem ezt, teljesen örültként tekintenének rám.
-Mellesleg, mit szeretnél?
Szólalt meg újból JongHoon.
-A bojlerem... nem működik...
-Oh, mindjárt segítünk!
Szólaltak meg egyszerre, majd mind kiindultak a házból én pedig hátráltam, nehogy nekem jöjjenek.
Olyan céltudatosan és lazán indultak az ajtóm felé és mentek be rajta, mintha az az ő lakásuk lenne.
Jó is lenne, egy házban élni az FTISLAND-del, de már az is nagy szó, hogy mellettem élnek.
SeungHyun és JaeJin egyből odamentek a bojlerhez, a többiek meg leültek a kanapéra.
-És mikor jöttél?
Kérdezte HongKi.
-Körülbelül fél napja lakom itt...
-Szeretsz minket?
Fordult felém teljes mosollyal MinHwan.
-Az nem kifejezés...
Motyogtam.
-Kedvenc banda?
Mosolygott JongHoon is.
-Az.
Motyogtam.
-Akkor szerencsés vagy!
Mosolygott rám JongHoon, a történés pillanatában azt hittem elolvadok vagy esetleg elájulok.
-Kérlek, ne kapj fangörcsöt meg ilyesmi...
Motyogta HongKi, nem tudom miért beszélt olyan halkan ,de a hangja ugyanolyan volt, mint a videókban.
-Már visszafogtam magam..
Motyogtam én is ok nélkül.
-Állni fogsz a saját házadban?
Kérdezte JongHoon.
-Megyek megnézem, hogy mit csinál JaeJin és SeungHyun.
Ezt kijelentettem és elindultam az előbb említett személyek felé.
-Úgy tűnik nem kedvel minket...
Szólalt meg egy hang a hátam mögöttem, ami szerintem MinHwanhoz köthető.
Pedig kedveltem őket, csak érdekelt, hogy mi történik a bojleremmel.
-Mindjárt kész van!
Mosolygott rám SeungHyun, nem hisze el, rám mosolygott!
Tényleg egy álomba csöppentem volna?
-Készen is van!
Bújt ki JaeJin a bojler alól.
-Nagyon hálás vagyok!
Vigyorogtam rájuk.
-Igazán nincs mit!
Mondta SeungHyun és JaeJin egyszerre, édesek, hogy egyszerre beszélnek.
Visszamentem a nappaliba a többiekhez, JaeJinék is követtek engem.
-Amúgy... mivel a neved? Mivel foglalkozol? Te minden tudhatót tudsz rólunk, de mi semmit sem rólad.
Mondta és kérdezte JongHoon.
- Kim YoungAh a nevem és sofőr vagyok.
-Sofőr? Milyen sofőr?
-Sztárokat szoktam szállítani fellépésről fellépésre.
-Akkor még lehet, hogy szükségünk lesz rád!
Mosolygott rám, olyan helyes amikor mosolyog.
-Szerintem mennünk kéne...
Szólalt meg HongKi ismét halk hangerővel, alig lehetett hallani amit mond.
-Oké...
Helyeseltek a srácok, mintha HongKi lenne a leader, majd felálltak és egy ,,Jó éjszakát!" után elmentek.
Eléggé mélyen sikerült elaludnom, mivel nagyon fáradt voltam.
Másnap reggel pizsamában totyogtam ki a ház elé.
A srácok a hangszereivel álltak az ajtajuk előtt, úgy tűnt várnak valakire vagy valamire.
Oda mentem hozzájuk.
-Vártok valamire?
-A sofőrünk...rengeteget késik.
Sóhajtott fel JongHoon, majd felvette a csörgő telefonját, beszélt valakivel.
A srácok beszélgetését kezdtem hallgatni, de folyamatosan egymás szavába vágtak így semmit sem értettem.
-Srácok....-sóhajtott megint JongHoon, mire mindenki ránézett.-A sofőr nem jön..
-De ne már...
-Ne!
-De ez egy fontos fellépés, most kell bejelentenünk az új albumunkat.
Az új album szóra rögtön felcsillant a szemem.
-Srácok..-suttogtam,de nem figyeltek rám, ezért hangerőt váltottam.-Srácok!
-Igen?
Nézett rám kérdőn és kissé idegesen.
-Olyan nagy szerencsétek van, hogy egy sofőr a szomszédotok és semmi dolga sincs!
Mosolyogtam rájuk.
-Megtennéd?
Csillogott fel az ő szemük is.
VÉGRE ITT A LEHETŐSÉG!
-Persze!
Bólogattam vagy százszor egymás után.
Elvittem az FTISLAND-et a koncertjükre, az anyósülésen JongHoon ült a többiek,pedig háltul.
Az egész koncertet V.I.P jeggyel nézhettem és hallgathattam.
A srácok valami eszméletlenek!!

1.rész

-Muszáj vagyok ezt tenni, muszáj vagyok elköltözni!
Hajtogattam magamba amikor már az utolsó csomagot is kihordtuk a barátnőmmel a régi lakásomból.
-Most megyek.
Mosolygott rám a barátnőm és berakta a kocsiba a dobozt, amit a kezében tartott.
-Kitartás!
Veregetett vállba.
Becsuktam a csomagtartó ajtaját és beszálltam az autóba, a kocsim eléggé nagy volt mivel sofőr vagyok, legtöbbször sztárokat szállítok, de most a saját dolgaimat kell szállítanom, mert a szüleim kérdés nélkül eladták a házamat én meg csak a város másik felében találtam házat. Így kerültem Szöul Déli részéről az Északiba.
A sofőr ülésen ülve a lemezek között kezdtem kutatni a legújabb F.T.ISLAND albumot kerestem, amikor megtaláltam azt beraktam a lejátszóba és elindítottam, ezt követően  az autót is elindítottam, s irányomat új otthonom felé vettem.
Egész úton F.T.ISLAND-et hallgattam. Imádom őket, de sajnos velük még sose találkoztam, na és amilyen szerencsém is van nem is fogok.
Az autómmal beparkoltam a ház elé.
Sóhajtottam egy nagyot és kiszálltam az autóból, előszőr a ház ajtaját nyitottam ki azután a csomagtartóét is.
Egyedül cipeltem be nehéz csomagjaimat. Néhányat elejtettem, de nem volt bennük semmi törékeny, így nem történt semmi probléma.
Mire az összes doboz bevittem a lakásba a kézfejemen számos vízhólyag lett.
Egy ideig, csak az ujjaimmal nyomkodtam őket, majd elkezdtem keresni azt a dobozt amiben a varró dolgok vannak, mivel az összesre ráírtam azt, hogy mi található benne.
Nem sokáig kerestem mivel az utolsó dobozok között volt amiket behordtam.
Miután a tűvel kilyukasztottam a vízhólyagokat kipakoltam a dobozok nagy részét. El szerettem volna menni zuhanyozni, de a bojler nem akart működni, hiába csináltam bármit nem működött.
Vissza vettem magamra a ruhámat plusz egy pulóvert és a szomszédhoz indultam, hátha ő tud segíteni.
Megálltam az ajtó előtt sóhajtottam egy nagyot, majd megnyomtam a csöngőt, semmi reakció, talán késői zavarás vagy fiatalok laknak ott akik mással töltik el az éjszakát, de azért én még egyszer megnyomtam azt a gombot.
Halottam ahogy az ajtóhoz lép valaki.
Az ajtó nyílni kezdett.
A személy aki kinyitotta az ajtót
Nem hiszem el
Nem, ez nem lehet!
Ütöttem arcon magam.
MinHwan csak értetlenül nézett rám, majd négy srác is elő bújt mögüle akik ugyanilyen arcot vágtak.
Lehetetlen, hogy az F.T.ISLAND él a szomszédomban!