7.rész

Amikor eszméletemhez tértem egy ágyban feküdtem, ami nem az enyém volt.

Hallottam MinHwan és JongHoon hangját, meg szerettem volna hallgatni, mit beszélnek, de amint rájöttek, hogy ében vagyok rögtön bombáztak a „Jól érzed magad?” kérdéssel.

-          Igen.

Bólintottam, és körbe néztem a szobában, a legtöbb képen JongHoon volt, egyedül, a családjával, bár ezeken, csak gyerekként, persze voltak olyan képek is, amin az FTISLAND-del pózol.

-          Ez JongHoon szobája, ugye? –kérdeztem, mire hevesen rázni kezdték fejüket fel-le irányba, az igenre utalva- És HongKi rúgott fejbe, méghozzá direkt, igazam van?

-          Hát nem biztos, hogy direkt volt…

Hebegtek, habogtak, de nem kellett sokáig, hisz megjelent a Csodálatos Lee Hong Ki.

-          Igen, direkt volt, s ha már így magadhoz tértél el is mehetsz a büdös lakásodba.

-          Persze…

Motyogtam helyeselő tekintettel, és már álltam is föl.

-          Maradhatsz is… ez JongHoon szobája, nem hinném, hogy őt zavarja.

Ellenkezett MinHwan.

-          Igaza van ennek a csirkefalónak itt mellettem.

Utal JongHoon Minhwanra a csirkefaló névvel.

-          Megyek.

Jelentettem ki, nem nagyon engedtek haza, de végül sikerült hazajutnom.

Aznap rengeteg vizet ittam, így sokszor mászkáltam a budira.

Épp a mosdóba tartottam, amikor sötét lett, este tíz, ezért kintről se jött be fény, kinézve láttam, hogy a szomszéd házakba ég a villany.

Visszasétáltam a nappaliba, és a kanapéra ültem, hallottam, hogy valami lezúg a kanapé mellé, emiatt felsikítottam, nem sokkal ezután a telefonomra jött egy üzenet, de mint kiderült JongHoon írt.

JongHoon: Mi a baj?

Én: Miért??

JongHoon: Sötét van nálad, és sikítottál is, horrort nézel?

Én: Elment az áram, valami leesett, eléggé be vagyok fosva…

Elolvasta az üzenetet, de nem írt semmit, valaki az ajtóval kezdett matatni, amitől még jobban megrémültem.

Mikor kinyílt az ajtó nem ismerem fel ki az, de hangjáról rögtön.

-          Nyitva tartod az ajtód?

JongHoon volt az, nagy kő zuhant le a szívemről.

-          Én azt hittem, hogy zárva van.

-          Pedig nincs.

Felsóhajtottam.

-          Jól vagy?

Kérdezte.

-          Persze…

Motyogtam.

JongHoon lehuppant mellém a kanapéra, amikor leült egy kicsit felpattantam, talán túl nagy volt a lendülete.

-          Auu..

Nyúltam a fejemhez, mivel az ”esés”-től kissé megrázkódott.

-          Ó, elnézést, rendben vagy?

-          Természetesen.

-          Természetesen igen vagy nem?

-          Természetesen igen.

-          Huh, akkor jó.

Megint leesett valami, a hallásom alapján pár métere tőlünk.

-          Valaki szórakozik veled?

-          Lehet.

-          Mielőtt idejöttél voltak ellenségeid?

-          Volt valaki, aki folyamatosan piszkált, a legdurvább szórakozásokat is viccből csinálta nem pedig bántásból.

-          Mi a neve?

-          Lee Seung Hyub.

A villany hirtelen felkapcsolódott.

-          Itt vagyok, hiányoztam?

Mosolygott rám egy ismerős arc, SeungHyubé.

-          Mi..Miért vagy itt?

Dadogtam.

-          Az árammal, meg a lisztes zacskók, amiből az összes liszt ki is ömlött én voltam, gondoltam hiányzik a szívatás.

-          Ő az, akiről az előbb beszéltél?

Kérdezte JongHoon. Bólintottam.

-          Már is becserkésztél egy pasikát, azt hittem, engem kedvelsz.

SeungHyub közelebb lépett hozzám, derekamnál fogva magához húzott, a fejemet a mellkasára helyzete, majd a forgómnál megcsókolta hajamat.