5.rész

A házamban ültem egyedül és úgy éreztem felfal az unalom.
Történnie kell valaminek.
Minden rezgésre, s apró hangra telefonom felé fordultam, de persze sose az jelzett.
Amikor tényleg az jelzett, csak pár perc hangos zúgás után néztem rá.
JongHoon hívott.
-Szia..
Vettem fel, majd szóltam bele motyogva.
-Baj van?Vagy esetleg rosszkor hívlak?
-Dehogy, jó is, hogy hívsz!
-Miért?
-Csak unatkoztam..
-Szeretnél csinálni valamit?Együtt!
-Oké..
-Találkozzunk,mondjuk a parkban?
-Legyen, de amúgy...miért hívtál?
-Találkozunk, akkor elmondom.
-De,várj!
-Igen?
Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ha a szomszédban vagy akkor nem sutaság egy kicsit az, hogy a parkban találkozzunk?
-Nem vagyok otthon, de tíz perc és ott vagyok a parkban.
-Jó-jó, szia!
Letettem a telefont, és heves készülődésbe kezdtem, alig két per alatt el is készültem,s hét perc múlva már a parkban is voltam.
Éreztem, hogy valaki befogja a szemeimet, mire ijedtem megfeszült a testem.
-Megijedtél?
Állt elém szemeimet elengedvén, széles vigyorral JongHoon.
-Eléggé...tudod a park egy veszélyes hely..
-Félsz amikor itt vagy?
-Egy kicsit mindig félek, de itt jobban a kelleténél,
JongHoon magához ölelt.
-Miért...-nagyon halkan és alig érthetően beszéltem, így újból kezdtem kérdésemet hangosabban.-Miért ölelsz meg folyton?
-Azt hiszem kedvellek.
-Te..tessék?
Elállt a lélegzetem, megdöbbentségemben nem tudtam mit mondani, talán nem is lehetett mit.
-Szimpatikus voltál eleve, és minél tovább vagyunk egymás közelébe, egyre jobban beléd esek.Minden egyes pillanatban megszeretnélek csókolni.
Oh,mintha én nem szeretnélek megcsókolni,csak parancsolok magamnak, nehogy valami rosszat tegyek.