6.rész

-Szó..szóval...kedvelsz?
Motyogtam és éreztem, hogy arcom színe pirosra vált.
Megint egy paradicsommal van.
-Így érzek!
JongHoon még mindig a karjaiban tartott.
Egészen addig így is  míg egy férfi kéz ki nem lökött onnan, így a földön landoltan,felnéztem a srácra.
Lee Hong Ki
-Igazán békén hagyhatnád!
Szólt rá JongHoon HongKira, nem úgy tűnt, mint akit nagyon érdekelné, HongKi szúrós pillantásokat vetett felém, JongHoon, pedig felsegített a földről.

***
Másnap JongHoon megkért, hogy menjek el velük focizni.
Nem állt szándékomban futballozni, de a srácokat nézni ahogy szórakoznak jó ötletnek tűnt.
Lófarokba kötöttem a hajamat és felvettem egy lazább ruhát, persze nem melegítőt vagy valami sportosat, hiszen nem tudtam focizni, s nem is szerettem volna.
Amikor JongHoon csöngetett akkor elmentem velük, bár HongKi nem nézte jó szemmel.
Na meg azt se tudtam, hogy JongHoon hogy kedvelhetett meg ennyi idő alatt?
Mindent apró pillanatok döntenek el.. a szerelemnek nincsen szeme, de hangereje az van,biztosan.
Leültem a focipálya melletti padra, onnan figyeltem őket.
HongKi egy jól irányzott mozdulattal, teljes erőből fejbe talált a labdával.
Az ütéstől megszédültem és hátra estem a háttámla nélküli padon.
Tudtam, hogy nem ide kellett volna ülnöm.
Éreztem ahogyan egy akkor homályos foltnak tűnő alak felhúz a földről, de a színekről amiket láttam rögtön megtudtam, hogy JongHoon az -Fekete nadrág, kék pulóver valami fehér mintával, talán egy maszk volt az a minta.- közvetlen mellette MinHwan állt, őt is a ruhája miatt ismertem föl.
Beszéltek hozzám, de az agyam nem akart kapcsolni.

Éreztem ahogyan JongHoon közelebb húz magához, biztos, hogy véletlen volt, de ajkaink egymást súrolták