2016. március 13., vasárnap

10.rész

SeungHyub szemszöge:
Vártam, hogy YoungAh végre kijöjjön az FTISLAND házából. Egy örökké valóságnak tűnt.
Amint kilépett a házból, és már JongHoon sincs vele, odamegyek hozzá.
-          SeungHyub!
Ugrott arrébb ijedtében.
-          Hagyd békén ezt a srácot!
-          JongHoonnak hívják, és nem fogom!
-          Nem emlékszel a fogadásunkra?
-          Évekkel ezelőtt volt, azóta szabályosan, vagyis az állam szemében nem lenne az… megkeseríted az életem.
-          Mondtam, hogy nem kéne velem fogadnod, túl nagyra tartottad magad!
-          Azt hittem, a nyersz is, akkor sem leszel ennyire kegyetlen, egy ostoba fogadás miatt.
-          Ostoba fogadás?
Akadtam ki.
-          Az.
-          Emlékszel, hogy miben fogadtunk? Életveszély volt.
-          Attól még butaság volt!
-          Háztetőn mászkálni egy üveggel a fejünkön?
-          Gondolj bele, hülyeség az egész, szóval szállj le rólam, légy szíves!
-          Hagyd békén JongHoont!
-          Miért?
-          Össze fog törni!
-          Az neked teljesen mindegy!
-          Hagyd békén, különben…
Mire mondtam volna YoungAh félbeszakított, pont ezt a szeszélyességet szerettem benne.
-          Különben mi lesz?
-          Különben megöllek!
-          Elrontanád, végig remegne a kezed!
-          Autóval!
-          Nincs hozzá merszed!
Ezzel sarkon fordul, és besétál a házába.
Majd meglátjuk, Kim Young Ah!
Elsétáltam a közeli pékségbe, vettem egy friss zsemlét, majd visszamentem YoungAh házával szemben parkoló autómhoz, s beültem ebbe.
Mérgelődve ettem az ételemet, ami aznap reggelim volt.
 Láttam, ahogy YoungAh visszament JongHoonékhoz, vele szórakozott.
Ettől bizonyosodtam meg, hogy tényleg nem hallgatott rám.
Meg fog halni.
A kocsimba vártam, hogy végre kijöjjön, és amint lelép az útra, búcsút inthet az életnek.
Több óra után elérkezett a várva várt pillanat, legalábbis számomra, számára biztos nem.
Gázt adtam a motornak, aztán ráléptem a gázpedálra.
Nem volt szívem odanézni, de tudtam, hogy elütöttem.
Gyorsan kezdtem hajtani, de próbáltam a megengedett határon belül maradni.
A házam ajtaján bezártam az összes zárt, behúztam a függönyöket, nem oltottam fel villanyt.
Leültem a kanapémra avval a gondolattal, hogy megöltem valakit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése