A srácok konyhájában ülök, JongHoon ül mellettem, MinHwan
pedig velem szemben.
A többiek a hűtő körül lebzselnek, mindenki olyan fájdalmas
arcot vág, én meg csak egyre jobban, és jobban beleesek MinHwanba, meg se
próbálom JongHoont szeretni, tényleg semmi se rémlik róla, nem hinném, hogy ha
annyira szerettem, akkor így elfelejteném, úgy gondolom ők is bekavarodtak egy
kicsit, és én mind végig MinHwant szerettem.
Utálom, hogy a családomon és SeungHyubon kívül az égvilágon
senkire nem emlékszem, pedig mennyire szeretnék.
Egyedül erre a csodálatos öt srácra számíthatok, a
családomat nem nagyon érdeklem.
JaeJin lerak elém egy joghurtot, kicsit később egy kanalat
is, hogy azzal egyem.
-
Köszönöm.
-
Igazán nincs mit.
Mosolyog rám.
Délután Minhwannal megyek golfozni, megígérte,
hogy megtanít, de addig nem mehetünk, míg nem reggeliztem, ezért eszem most ezt
a joghurtot.
-
Mi lenne, ha JongHoonnal mennél golfozni? –veti
fel MinHwan. – Ő sokkal jobban tud, és még annál is jobban szereti csinálni,
na, meg ugye téged is jobban szeret…
-
De én veled szeretnék menni!
-
Ez kedves tőled, MinHwan, de ne erőltessük…
JongHoon ezzel feláll, és kimegy a házból.
-
Elmegyek mosdóba, aztán mehetünk, oké?
Fordul felém MinHwan.
-
A ház előtt megvárlak.
Mosolygok rá, majd kimegyek a ház elé.
Az úttestet bámulom, ahol JongHoon épp
kilépni készül egy autó elé.
Odarohanok mellé, és visszarántom, senkinek
nem lesz semmi baja, csak a szívem ver hevesen a rémültségtől.
-
Kim YoungAh!
-
Meghalhattál volna…
A szemeim ok nélkül könnyesek lesznek.
-
Miért nem emlékszel rám, YoungAh? Ennyit
jelentettem neked? Hogy csakúgy elfelejtesz? Miért nem szeretsz belém? Mondd,
mi a baj velem?
Nem bírom visszatartani, sírni kezdek.
-
Sajnálom…
Mondom sírva.
-
Hé, ne sírj!
Ölel magához.
Olyan dezsavű érzésem van, mintha egyszer
már magához ölelt volna, hogy ne sírjak, bárcsak tudnám, mi történt a múltban…
-
Én tényleg sajnálom, hogy nem vagyok beléd
szerelmes…
-
El tudnám érni, de te folyton MinHwannal vagy!
-
Aki borzasztóan távolságtartó…
-
Csak jószívű.
-
Miért?
-
Ne hidd azt, hogy nem kedvel, csak tudja, hogy én,
szeretlek…
-
De, ha én, nem szeretlek, miért jó neki, ha én
is szenvedek?
-
Ne mond többé, hogy nem szeretsz!
-
Ne haragudj…
-
Nem tök mindegy neked, hogy haragszom-e vagy
sem? Hisz úgyse szeretsz!
Pont ekkor jön ki végre MinHwan, így elkerülve
a többi kínos pillanatot, oda is megyek hozzá.
-
Mehetünk?
Kérdezem, műmosollyal, de úgy tűnik, bedől
neki.
-
Persze.
Beszállunk a kocsimba, már teszteltük
MinHwannal, vezetni nem felejtettem el, de a biztonság kedvéért ő vezet.
-
JongHoonnal… veszekedtetek?
-
Egy kicsit…
Motyogom.
-
Kérlek, ne bántsd meg Őt!
-
Ez aranyos tőled…
-
Nagyon régi, és jó barátom.
-
Megértelek…
-
Belé kéne habarodnod…
-
Sajnálom…
A golfozás nem nagyon sikerül, se neki, se
nekem.
Mikor megbotlok MinHwan elkap, amitől
szíven hevesen ver, bár kicsit ügyetlenül, de kezeiben tart, majd elkezd
közelebb húzni magához.
-
Nem, ezt nem szabad, JongHoon miatt!
Jelenti ki, ekkor már úgy gondolom,
stabilan állok a lábaimon, de amint elenged, hátraesek, és beverem a fejem,
szerencsére eszméletemnél maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése