A földön fekszem, MinHwan a kezét nyújtja felém, és
bocsánatot kér, de nem nagyon érdekel, valami eszembe jut, amit eddig nem
tudtam. Egy csók.
„- Tudtam, hogy nem fog rád örökké haragudni.
Elmosolyodok, a srác hirtelen közelebb húz magához, és
megcsókol.”
De nem tudom, ki a srác.
-
YoungAh, minden rendben?
Guggol le mellém MinHwan, majd ahogy feláll,
felhúz magával.
-
Köszönöm…
Motyogom.
-
Jól vagy? Eléggé lesápadtál.
-
Persze, csak eszembe jutott valami.
-
Igen? Mi?
Kerekedik el a szeme.
-
Valaki megcsókolt…
Motyogok ismét.
-
Ki? JongHoon?
-
Arra nem emlékszem…
-
Hazamenjünk?
-
Igen…
-
Meséld el JongHoonnak a csókot, biztosan
megmondja, hogy vele volt-e vagy sem.
-
És, ha azt mondja, hogy igen, de közben mégse
vele volt?
-
Nem tudom, miket képzelsz JongHoonról, de mind
tévhit, Ő egy jóember.
Eléggé dühösen néz rám, amitől bűntudatom
lesz.
-
Sajnálom…
-
Szeret téged, és azt kívánja, bárcsak Te is
szeretnéd, nem átverni akar, hamisszeretetre nincs szüksége.
-
Sajnálom.
A sajnálkozás helyett, inkább gondolkozz,
mielőtt beszélsz…
-
Így fogok tenni.
Lassan haza kocsikázunk, a srácok házába
megyek be, elhatároztam útközben, hogy beszélek JongHoonnal, hogy jobban
megismerem.
-
JongHoon itthon van?
Kérdezem JaeJintől, aki mindig rám mosolyog,
mint most is.
-
A fürdőbe van, bemehetsz hozzá, bár nem tudom,
mit csinál…
Vigyorog rám.
-
Szerintem megvárom, míg kijön.
-
Te tudod.
A fürdő elé sétálok.
Persze, nem gondolkozom, és közvetlen az
ajtó elé, ami kifelé nyílik, így jól arcon csap, amikor kinyitja.
-
Kérlek, ne haragudj! Nem tudtam, hogy itt vagy!
-
Semmi baj.
-
Jól vagy?
-
igen.
-
Tényleg bocsi…
-
Nem baj, beszélhetnénk?
-
Miről?
-
Izé, azt hiszem, nem ez a megfelelő hely…
-
Gyere, elviszlek valahová.
-
Oké.
JongHoon elindul kifelé a házból, én pedig
követtem.
Egy sütizőhöz érünk, elég ismerős a hely,
de nem tudom, miért.
Leülünk, körbe viszem a tekintetem, de még
mindig semmi.
-
Egyszer már voltunk itt.
-
Szóval, azért ismerős…
Motyogom.
-
Gondolom. – mondja, mire felé fordulok. – Szóval
miről szeretnél beszélni?
Mosolyog rám, de süt le róla, hogy hamis
mosoly.
-
Ha nem vagy boldog, ne mosolyogj…
-
Szóval nem szeretsz, nem ismersz, még csak nem
is emlékszel rám, de azt tudod, hogy milyen, amikor nem mosolygok igazán?
-
Eléggé feltűnően mű volt.
-
Azt mondod, bárki észrevette volna?
-
Azt.
-
Kétlem.
-
Beszélhetnénk?
-
Persze, mond.
-
Eszembe jutott valami, és MinHwan szerint lehet,
veled kapcsolatos.
Talán egy halvány mosolyt látok rajta.
-
Mi lenne az?
-
Esetleg mondtál nekem olyasmit, hogy „Tudtam,
hogy nem fog rád örökké haragudni.”?
-
Igen, mielőtt megcsókoltalak.
-
MinHwannak igaza volt.
-
Hogy jutott eszedbe?
-
Bevertem a fejem.
-
Szóval a megoldás az, hogy addig ütöm a fejed,
míg eszedbe nem jutok?
-
Megértem, ha bántani akarsz, de kérlek, ne tedd!
-
Soha sem bántanálak!
Szemei könnyesek lesznek, majd szorosan
magához ölel.
-
SeungHyub se lett előrébb tőle, bár legalább rá
emlékszel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése